A napokban betöltötte 25. életévét az Extensible Markup Language, azaz az XML. Egyszerre szeretett és gyűlölt szabvány, ami egykor az egyszerű és univerzális adatcserét ígérte, de csak részben váltotta valóra azt.

Ugyanis február 10-én volt pontosan negyed évszázada annak, hogy a W3C kiadta az XML specifikáció első, 1.0-s verzióját. A Microsoft és a Netscape, valamint a Chicago-i Egyetem egy munkatársa által kidolgozott szabvány a HTML alapját is képező SGML jelölőnyelv koncepcióját hasznosította újra, az adatcsere, -tárolás és -ábrázolás egységes, platform- és eszközfüggetlen formába történő öntésére.

Bár az XML kétségtelenül megoldotta ezeket a feladatokat, és bizonyos értelemben siker is volt, gyorsan fény derült hátrányaira is. Ez az volt, hogy bizonyos értelemben túlbonyolította az adatábrázolást az alkalmazási területek legtöbbje esetében, és generálásához, de különösen értelmezéséhez nagy méretű és igen lassú könyvtárakra volt szükség, ami nem tette hatékonnyá alkalmazását sok környezetben.

Ezért idővel kiváltására alternatív megoldások születtek (amik közük egyértelműen a JSON lett a legnépszerűbb), és sok helyen leváltották vagy eleve utóbbiakat alkalmazást helyette. Ugyanakkor az olyan területeken, ahol az adatok egyértelmű ábrázolhatósága és hordozhatósága, valamint struktúrájának pontos ábrázolása abszolút prioritást élvez, továbbra is alkalmazzák, és vélhetően fogják is, még legalább újabb 25 évig, ha ugyan nem tovább.

Forrás: Prog.hu