Eredetileg bölcsészként végeztem, magyar–kommunikáció szakon, ami alapjaiban formálta a gondolkodásomat és az emberek iránti természetes kíváncsiságomat. Mindig olyan hivatást kerestem, ahol emberekkel foglalkozhatok, mégis sokáig úgy éreztem, nem találom a saját helyemet a munkaerőpiacon. A gazdasági szférában dolgoztam, amikor egy életmentő műtét teljesen kizökkentett a megszokott kerékvágásból. A kórházban töltött hosszú hónapok alatt lelassult körülöttem a világ, és hirtelen minden kérdés új megvilágításba került. Rájöttem, hogy az életemet olyan hivatásnak szeretném szentelni, ahol valóban segíthetek embereknek, nem csak feladatokban, hanem a saját életük kihívásaiban is.

Így találtam rá a trénerségre. A saját megküzdési stratégiáim, a stressz- és konfliktuskezelési tapasztalataim azóta is a munkám alapkövei, és minden egyes nap megerősítik, hogy jó helyen vagyok.

Mi volt az eddigi pályafutásodban a legmeghatározóbb szakmai élményed vagy projekted?

A legnagyobb hatást talán azok a háromnapos tréningek gyakorolták rám, amelyeket ugyanazon csoportnak tarthattam meg. A harmadik napra teljesen más dinamikája lett a csapatnak, és szükség volt kreativitásra, friss ötletekre, hogy a motivációjukat újra és újra fel tudjam ébreszteni. Itt tapasztaltam meg igazán, hogy egy tréner elsődleges eszköze önmaga: a személyisége, az energiája, a hitelessége. Ha ezek rendben vannak, akkor sem egy váratlan helyzet, sem egy többnapos tréningfolyam nem tud kibillenteni.

Hogyan kerültél a Masterfield Oktatóközponthoz trénerként?

Nem adtam fel könnyen: többször is próbáltam kapcsolódni hozzátok, mert nagyon szimpatikus volt a szakmai közösségetek és az a sokszínű képzési kínálat, amit képviseltek. Végül kaptam egy lehetőséget egy bemutatkozásra és egy demo tréningre. Ez a lehetőség lett a belépőm — a sikeres bemutató után nyílt meg az út, hogy oktatóvá váljak nálatok.

Milyen képzéseken találkozhatnak veled a hallgatók?

Soft skill tréningeken találkozhatnak velem. Különösen közel állnak hozzám a megküzdési stratégiákkal foglalkozó képzések, ahol a résztvevők fejlődése nemcsak tudásban mérhető, hanem valódi személyiségbeli változásokban is megmutatkozik. Ilyenek például az EQ- és konfliktuskezelési tréningek, amelyekben a hallgatók gyakran egy mélyebb önismereti útra is rálépnek.

Mit tartasz a legfontosabbnak egy jó képzésben?

Számomra az egyik legfontosabb, hogy felismerjem, a csoport tagjai különböző szintekről érkeznek. Mindenki máshol tart egy adott kompetenciában, és az én feladatom, hogy ezt érzékeljem és mindenkit a saját tempójában fejlesszek. Emellett kiemelten fontosnak tartom a gyakorlat központú megközelítést: a hallgatók akkor tudják igazán megérteni és belsővé tenni a tanultakat, ha saját élményen keresztül tapasztalják meg. A motiváció fenntartása pedig kulcs, még akkor is, ha a téma sokszor nehéz kérdésekkel, önreflexióval jár.

Hogyan építed be az oktatásba a saját szakmai tapasztalataidat?

Történetek nélkül a téma könnyen elvont marad. A példák hidat építenek a hallgató és a téma között. Az egyik kedvenc történetem a komfortzónából való kilépésről szól. Nagy hegyeket megmászni önmagában is erőt ad, de síelni egy baleset után újra nekivágni; na, az igazi kihívás. Amikor mégis elindulunk lefelé a hegyről, óvatosan, megfontoltan, mégis bátran, ott tapasztaljuk meg, hogy a félelmek legyőzhetők, és belső erőforrássá válnak. Ez az élmény a mindennapokra is megtanít: képesek vagyunk szembenézni saját kríziseinkkel. Én is ezt érzem, amikor évről évre felcsatolom a léceket, és lenézek a hegyről a völgybe.

Mi a kedvenc részed az oktatásban?

A gyakorlati rész. Az a pillanat, amikor a hallgatók párokban vagy csoportokban megoldanak egy feladatot, majd közösen feldolgozzuk, összegezzük, tanulunk belőle; ott történik valami igazán különleges. Ilyenkor bontakoznak ki a saját ötletek, felismerések, és ezek adják a tréning igazi erejét.

Hogyan segíted a hallgatókat abban, hogy a tanultakat a gyakorlatban is hasznosítani tudják?

Nagyon gyakorlatorientáltan tanítok: minden elméleti részt azonnal konkrét helyzetgyakorlatokkal, példákkal kötök össze. Kiemelten figyelek arra, hogy minden hallgató személyre szabott eszközöket kapjon, olyat, ami illeszkedik az ő kommunikációs stílusához, személyiségéhez, a saját helyzetéhez. Megkérem őket arra is, hogy a tanult modellek közül válasszanak ki egyet, és kezdjék el tudatosan használni. Így válik a tudás valóban élővé.

Mit csinálsz szívesen a munkán kívül?

A természet a második otthonom. A nagy hegyeket nemcsak messziről szeretem nézni, hanem közelről is megmászni — fizikailag és lelkileg is. Minden túra egy belső út is számomra, ahol a kérdéseimre válaszokat találok, és új energiákat gyűjtök a mindennapokhoz. Három kisgyermek mellett persze kevés a szabadidő, de amikor csak lehet, a balatoni vizünkben úszunk együtt. Itt élünk, és ez igazán jó.

Mit üzennél azoknak, akik most készülnek belevágni egy soft skill képzésbe a Masterfieldnél?

Ne halogassák. A holnap könnyen késő lehet. A fejlődés mindig most kezdődik, egyetlen lépéssel. Várok minden érdeklődőt az Érzelmi intelligencia (EQ) fejlesztő tréningen!