Hogyan válik valaki az IT világában hallgatóból oktatóvá?
Kisvarga Gábor, oktatóközpontunk legújabb oktatója, saját élményeit osztotta meg velünk. Mesélt arról is, hogy hogyan indult el anno a Masterfield képzésein.
Vajon milyen kihívásokkal találkozott és miként formálta ez az út nemcsak karrierjét, hanem szakmai szemléletét is? Ismerd meg történetét, amely egy valódi inspiráció mindazok számára, akik az IT-ban képzelik el a jövőjüket!
Hogyan találtál ránk, és miért döntöttél úgy, hogy a Masterfield képzéseit választod annak idején?
Annak idején egy átfogó és stabil képzési struktúrát kerestem, ahol az egyik legfontosabb szempont az oktatók leellenőrizhető kompetenciája volt. A Masterfield ebben a tekintetben egyértelműen kiemelkedett az akkori képzési palettából.
Emlékszel még, mi vonzott a képzéseinkhez, és melyik témakörök iránt érdeklődtél leginkább akkoriban?
Egyértelmű volt, hogy a backend irány érdekel. Akkoriban még nem volt szegregálva a képzés. Ami vonzóvá tette a tanfolyamot számomra, hogy akkoriban úgy láttam, hogy az itt tanultak alkalmas alapot adhatnak egy esetleges egyetemi képzés megkezdéséhez. Mint kiderült, ez helyes felvetés volt.
Kisvarga Gábor
Java Backend Akadémia oktatója
Milyen volt az első benyomásod a képzéseinkről, az oktatási módszereinkről és az oktatóinkról?
Az első intenzív hét Bakos Istvánnal nagyon tetszett, megkaptam azt a terhelést, amire számítottam és vágytam. Utána egy erős visszalépés következett a tempóban, ami számomra kicsit csalódás volt, de ezt az időt arra használtam fel, hogy az Istvánnal vett tananyagot gyakoroljam. Talán – paradox módon - tőle tanultam anno a legtöbbet, annak ellenére, hogy vele töltöttük el a legkevesebb időt, de az ott hallott anekdotákat, szakmai kommentárokat azóta is kamatoztatom a szakmában. Természetesen a többi oktató is felkészült volt, az egész képzés rendben volt. A felkészültség valahogy egy természetes légkör volt a Masterfieldnél.
Mi az, ami leginkább megmaradt benned a képzéseinkből, legyen az egy tanulási módszer, egy konkrét tananyag vagy akár egy élmény?
Számomra egyértelműen a „Bakos-hét”. Az a szemlélet, amit ott kaptam egyértelműen irányba állította a szakmai hozzáállásomat. Akkor döntöttem el, hogy ezt egyetemi szinten is szeretném tanulni.
A képzés elvégzése után milyen úton indultál el, és hogyan hatott a nálunk megszerzett tudás a karrieredre?
Junior fejlesztőként helyezkedtem el egy helyi cégnél. Az első év minden pályakezdő számára a túlélésről és arról a szakmai felzárkózásról szól, ami lehetővé teszi a produktív munkavégzést a szakmában. Ehhez minden alapot megkaptunk. Később mikor már nemzetközi nagyvállalati környezetben dolgoztam, többször is megkaptam, hogy „egészen addig nem gondoltunk átképzettek felvételére, amíg nem találkoztunk veled”.
Van olyan szakmai mérföldkő vagy kihívás, amire különösen büszke vagy, és amihez a nálunk tanultak is hozzájárultak?
Relatív gyorsan lépkedtem előre a szakmai ranglétrán. Nagyon hamar sikerült bebizonyítanom, hogy megállom a helyemet egy nemzetközi nagyvállalati környezetben, ahová nem azért vettek fel, mert nincs ember, hanem mert az x jelentkezőből engem találtak a legalkalmasabbnak. Minden kollégám top egyetemről jött, top kategóriás szakember, de sosem éreztem azt különbségnek, hogy nem elég a tudásom. Sokkal inkább azt, hogy ők ötször-hatszor annyit töltöttek már el a szakmában, mint én. Az egyetemre való felkészülésben is egyértelműen nagy segítség volt a Masterfieldben tanultak.
Milyen út vezetett oda, hogy oktatóként térj vissza hozzánk? Mikor érezted először, hogy szeretnéd megosztani a tudásodat másokkal?
Mikor már úgy éreztem, hogy elég évet pumpáltam a szakmába, az alap struktúrákkal kellően megismerkedtem, és alkalmazási területüket is megtapasztaltam, elkezdtem mentorálni. Mikor már sokadik ilyen „hobbi projekt” sikerrel zárult le, fiatal nagyképűséggel úgy gondoltam, hogy lenne mit átadnom az utánam érkezőknek.
Milyen oktatási filozófiát követsz? Mi az, amit különösen fontosnak tartasz átadni a hallgatóknak?
Szinte mindenki alma materén ott a mondat: ’Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk!’, ez az informatikában különösen fontos megállapítás. Nagyon fontosnak tartom, hogy az iparban eltöltött évek után, és folyamatosan MELLETTE tanítson az ember. Az elmélet rendkívül fontos, de alkalmazási paradigmái nélkül csupán önmagáért való „művészet”. Az iparban nincs tankönyvi példa, a rendszerek komplexitása miatt gyakran egyedi, vagy „nem tankönyvi” megoldásokat kell alkalmazni, sőt sokszor teljesen profán indokok írják felül a katedra tanításait. Ez olyan, mint amikor a pilótának az utasszállítót egy folyóra kell letennie… ezt a szemléletet tartom a legfontosabbnak átadni. Nem érdekel, hogy a záróvizsgán hogyan szerepelnek, engem az érdekel, hogy az interjúkon, és az utána következő 3-12 hónapban hogyan teljesítenek. Erről ugyanis gyakran elfeledkezünk, mert nem az iskolában, hanem a szakmában eltöltött első évben dől el, hogy valaki szakember lesz-e, vagy sem. Nekem az a feladatom, hogy erre az első 12 hónapra készítsem fel őket.
Melyik képzéseken találkozhatnak veled a hallgatóink, és van-e olyan téma, amit különösen szívesen oktatsz?
A dolgok állása szerint, jelenleg a Junior Java Backend Akadémia, ahol velem találkozni lehet. De, hogy mit hoz a jövő még nem tudom. Nekem az informatika egy 8 éves korom óta tartó szerelem, nem igazán van olyan területe, amit ne tartanék fontosnak, vagy kedvesnek.
Szerinted miért lehet előnyös a hallgatók számára, hogy egy olyan oktatótól tanulhatnak, aki maga is ugyanúgy végigjárta ezt az utat?
Minden hibát, amit készülnek elkövetni, már elkövettem. Tisztában vagyok a következményekkel is. A hozzám hasonló kollégák pontosan tudják, hogy mi kell egy sikeres karrier felépítéséhez, vagy ahhoz, hogy egy ilyen interjút adjanak. Ez a tapasztalat többet ér bármilyen programozási nyelvnél.
Milyen tanácsot adnál azoknak, akik most készülnek belevágni egy új karrierbe a képzéseinken keresztül?
Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni…
Van-e olyan mottód vagy tanácsod, ami mindig segített a szakmai pályád során, és amit a hallgatóknak is átadnál?
Ha olyan szobában vagy, ahol mindenki tőled kérdez és Te nem tudsz kitől kérdezni, akkor nem jó szobában vagy…